Kis csapatunk újra együtt van. Yusuke visszatért az alvilágból pont úgy, mint Hiei. Éppen Genkai birtokán, a tengerparton fürödtek, amikor Yusuke felpattan a földről.
-Hé Kurama, Hiei ti is érzitek-, kérdezte hirtelen barátait Yusuke.
-Igen - válaszolta Hiei.
-Nagyon erős démoni aura, vajon kitől jöhet?- kérdezte Kurama idegesen.
-Hé Urameshi engem meg se kérdezel- pattant föl a földről Kuwabara.
-Fafejeket nem kérdezünk-, mondta Hiei gúnyosan.
-Maradj csöndben te kerti törpe - ordibálta Kuwabara.
-Hogy mit mond…- de valaki félbeszakította az előbb említett,,kertitörpét”.
-Maradjatok már! Én is érzem, nagyon erős- kiáltott fel Botan.
-Mi történt Botan?- kérdezte Keiko és Botan elmagyarázta nekik.
-Nézéttek ott- mutatott tőlük kb. 100 méterre Yusuke ahol egy lány sétált egyre beljebb a vízbe.
-Látjátok milyen nagy az aurája-, mondta rémülten Kurama ekkor a lány, odafordította a kis csapatra tekintetét. Mindenki megrémült, de a lány visszafordult és elmerült a vízben majd 10 méterrel arrébb újból felbukkant és elkezdett kifelé úszni a vízből de valami visszarántotta a víz alá majd egy hatalmas polipszörny emelkedett ki a vízből egyik csápjában a lányt tartva. Ekkor a fiúk futásnak eredtek, hogy segítsenek az ismeretlennek, de mielőtt megtámadhatták volna szörnyet a lány rájuk kiáltott.
-Ne támadjátok meg engem, akar nem titeket- a fiúk, mintha tudták volna, hogy ebbe nem szabad beleavatkozniuk megálltak és figyelték a harcot (kivételesen). A lány kezében megjelent egy méregzöld kard és levágta az őt fogságban tartó csápot a polip felordított. A lány mintha ezt meg sem hallotta volna levágott még 4 csápot, majd belemélyesztette kardját egy pontba, ami a szörny barna testén enyhén piros volt, a szörny szívébe. A polip élettelenül hanyatlott vissza a vízbe majd merült el. Az eddig még lebegő lány elkezdett rohamosan zuhanni a víz felé, de mielőtt valamelyik fiú érte ugrott volna elsuhant mellettük egy kutyaszerű valami. Elkapta a lányt még mielőtt a vízbe csapódott volna és kivitte a partra. Mikor kiért odasétált a négy sráchoz és megállt előttük, remélve, hogy segítenek. Óvatosan, ledöntötte a lányt a földre a hátáról majd átváltozott egy németjuhász méretű… a nagy meglepetéstől egyikük sem tudott megszólalni.
-Köszönöm Yokou- mondta a lány majd elájult.
-Ez… Ez… Lehetetlen…- értetlenkedett Kurama.
-Micsoda?- kérdezte Yusuke még mindig döbbenten állva ahelyett, hogy segítettek volna a lánynak.
-E-ez egy ezüstróka-, magyarázta majd észbekapott, hogy a lány a polip mérgétől már félholt és odarohant hozzá.
-Ezüstróka?- értetlenkedett Yusuke.
-Ezt most hagyjuk! Hiei szólj a lányoknak- majd elővarázsolt pár gyógynövényt,- közben a lányok is odaértek- összeaprította majd Yukina gyógyít hatású jegét vízzé olvasztotta és összekeverte a többi gyógynövénnyel ezeket a lány sebére kente majd átkötözte.
-Túléli?- kérdezte Keiko rémülten.
-Nagyon remélem, mivel ennél többet nem tudok érte tenni. Viszont a szervezete nagyon erős- adott viszonylag kielégítő választ Kurama.
-Engem most jobban izgat az, hogy a barátunk vagy az ellenségünk és ez a róka- mondta Yusuke kivételesen komolyan.
-A róka fix, hogy nem bánt és szerintem a gazdája is barát- szólt bele a beszélgetésbe Hiei.
-Ne vigyük fel Genkai mester házához?- kérdezte Kuwabara.
-Jé valaki értelmeset mondott- szólt Hiei gúnyosan, de mielőtt Kuwabara válaszolhatott volna Kurama közbevágott.
-Én elviszem a lányt Genkaihoz ti, gyertek utánam, te még gyere Keiko- majd már szállt is fel a már újból nagy ezüstrókára (akkora volt, mint Kirara nagyba) az ismeretlennel a karjában, és Keikoval elrepültek.
-Hát ez jól itt hagyott minket- mondta Botan. A kis csapat felkerekedett majd elindultak. Szerencsére Genkai háza nem volt messze így embereink hamar odaértek.
-Hahó! Anyó, Kurama, Keiko itt vagytok?- szólt be Yusuke a házba.
-Itt vagyunk- jött eléjük Genkai, Kurama és Keiko.
-Üljetek le. Hozok teát-, mondta Genkai majd elsietett a konyha felé.
-Hát a lány?- kérdezte a Botan és Yukina egyszerre.
-Jobban v…- de valami félbeszakította Kuramat, mégpedig az ismeretlen lány, aki épp kibotorkált az egyik szobából most már Kurama egyik ingébe, ami a térde fölé ért egy kicsivel, amibe Keiko öltöztette át.
-Ho- hol vagyok-, kérdezte erőtlenül, és ahogy ezt kimondta, elvesztette az eszméletét. Kurama gyorsan elkapta és visszavitte a szobájába-, ami történetesen Kurama szobája volt- és lefektette az ágyra majd betakarta. Egy pillanatig elgyönyörködött a lány szépségében, majd visszament a többiekhez.
-Hol az ezüstróka?- kérdezte Hiei.
-Bent a lánnyal- mondta Kurama.
-Na akkor Kurama, hogy is van ez?- kérdezte Yusuke- Milyen ezüstróka ő?
-Ez az ezüstróka nem olyan, mint az én régi valóm. Nekünk mindig két csoportunk volt az emberi és az a csoport ahol az ezüstrókák háromméretű alakot tudnak felvenni. Ő ilyen. Értitek?- kérdezte Kurama.
-Én nem!- jelentette ki Kuwabara.
-Míly meglepő!- gúnyolódott Hiei.
-Fogd be te kerti törpe- ordított Kazu.
-Nektek, muszáj állandóan marnotok egymást?- lépett be a teákkal Genkai.
-Kérlek Hiei ne, piszkáld állandóan Kazuma úrfit- kérlelte bátyját Yukina erre Kuwabara kiöltötte a nyelvét Hieire aki, sértődötten vonult a szobája felé.
-Kértek valamit enni?- kérdezte Genkai.
-Én nem- mondták mind a hatan együtt.
-Szerintem menjünk lefeküdni-, mondta Yusuke.
Mindenki megfürdött majd elmentek lefeküdni. Szegény Kuramának két szobatársa is volt bár nem nagyon bánta. Éjjel Kurama nem valami sokat tudott aludni, mivel a lány egész éjjel nyöszörgött és beszélt álmába.
-Ikari neeeeeeeeeeeeeee!- ezzel a lány elkezdett sírni és odabújt Kuramahoz. A fiú eléggé meglepődött, de látva, hogy a lány, hogy meg van rémülve átkarolta és így aludtak reggelig. Reggel Kurama óvatosan kibújt a lány öleléséből és lefektette majd kiment a szobából. Mikor kiért a konyhába rögtön nekiszegezték a kérdést.
-Hogy van?- kérdezte Yusuke.
-Hát éjjel elég rosszat álmodhatott, mert sírt- válaszolt Kurama persze nem részletezte. Ekkor Genkai lépett be a szobába.
-Nagyon gyorsan gyógyul már szinte eltűntek a sebei-, mondta, mivel pont most fejezte be a kötések kicserélését.
Ekkor belépett a három lány nagyokat ásítva.
-Jó reggelt- mondták egymás szavába vágva.
Kurama bement a szobájába, hogy megnézze a lányt, amikor belépett a szobába ledöbbent… A lány ébren volt és rémülettel teli szemmel nézett a fiúra miközben odabújt ezüstrókájához.
-Hol vagyok?- kérdezte rémülten.
-Nem kell félned nem fogunk bántani én Kurama vagyok-, mondta kedvesen a lánynak.
-Ayanami Osaka vagyok- mondta a lány.
-Várj egy percet, mindjárt jövök- majd Kurama kiment a szobából, hogy szóljon Keikonak.
-Keiko a lány felébredt léci menj be hozzá.
Keiko bement a lányhoz és bemutatkozott.
-Szia Keiko vagyok téged, hogy hívnak?- kérdezte kedvesen és mosolyogva.
-Én Ayanami, de szólíts csak Ayanak- bátorodott fel a lány és ő is mosolygott.
-Nah biztos találunk neked itt valamit, amit fel tudsz húzni-, mondta Keiko és a behozott ruhák között kezdett el keresgélni.
-Igazán kedves vagy Keiko, de Yokou éjjel elment és hozott nekem ruhákat- mondta majd a sporttáskára mutatott, ami a szekrény mellett feküdt.
-De hát hogy? Éjjel ébren voltál?- értetlenkedett Keiko.
-Nem, egyszerűen okos- mondta a lány.
-Jól van akkor, viszont azt hiszem én kimegyek te addig öltözz föl. Azzal kiment. A lány előkotort a táskából egy rövid farmernadrágot és a hajához illő sötétzöld spagettipántos felsőt. Amikor kilépett a szobából mindenki meglepődött, hogy milyen gyönyörű (még Hiei is). Sötétzöld haja a dereka alá ért barna szemei pedig melegséget sugároztak. Kicsit megszeppent, amikor észrevette a sok rá szegeződő szempárt.