|
Új erő, Új barátság
2008.01.03. 18:43
A történet ott folytatódik, ahol a sorozat véget ért. Keiko és Yusuke összejön, Kurama visszatér az emberek világába, Hiei az alvilágban marad, Yukina Genkai mesterrel és Botannal él együtt.
Egy nap új lány érkezett Keikoék iskolájába. Mindenkit meglepetésként ért a dolog, hiszen a lány egyáltalán nem volt ismerős a környéken és már csak egy hét volt az év végéig.
- Biztos most költöztek ide a szülei! - sugdolózták a diákok.
- Csend legyen gyerekek!- intett a tanár- Diákok! Amint látjátok új tanuló érkezett az iskolánkba. Nem is fecsérlem tovább a szót. Kérlek, szépen mutatkozz be az osztálytársaidnak!
- Igenis tanár úr!- szólt a diák - Szervusztok! A nevem Hirojuki Szemida, barátoknak Hikari. Nemrég költöztem ide, remélem hamar be tudok illeszkedni.
- Ez csak természetes, majd mi segítünk! – kiabálták a fiúk. Hisz nem tagadás, a lány nagyon szép volt. Hosszú vörös hajjal és szép kék szemekkel. Naná hogy egyből megtetszett a fiúknak!
-Hirojuki! Ülj egyelőre Keiko mellé! Aztán ha más mellé szeretnél ülni, majd megbeszéljük.
- Rendben tanár úr! – szólt Hikari, és csendben leült Keiko mellé.
Az óra további része nyugodtan telt el, de a szünet! Hát az aztán volt egy kaland! A fiúk rögtön megrohamozták Hikarit.
- Szia, Gino vagyok! Járnál velem?
- Szia, Kameko vagyok! Velem járj, ne ezzel a Ginoval!
„Ó, egek ura! Mi lesz ebből?”- gondolta magában Hikari, s ekkor hirtelen valaki megfogta a karját, elkezdte rángatni. Az Új lány annyira meglepődött, hogy még ideje sem volt, hogy ellenkezzen. Futás közben egy ismerős hang szólalt meg:
- Ne félj, majd én kimentelek a fiúk karmaiból! Hikari egyből rájött ki is rángatta el.
- Keiko? Hogy kerülsz ide?
- Gondoltam megmentelek! – mosolygott rá Keiko.
Nemsokára kiértek az udvarba. Hikari ijedten kérdezte újdonsült padtársát: - Ugye ez nem fog minden nap megismétlődni?!
Keiko csak mosolygott: - Nyugi, hamar leszoknak rólad. Mindig ilyenek az új lányokkal.
- Ez most vehetem vigasztalásnak?
- Aha! – fújta ki magát Keiko.
- Köszönöm, hogy megmentettél! – hálálkodott Hikari – A fiúk ezt még úgy is visszakapják. Igazából még nem is ismerlek, kérlek, mesélj egy kicsit magadról!
- Szívesen, de csak akkor, ha te is mesélsz nekem.
- Áll az alku! – örvendezett Hikari.
A lányok nagyon jól elbeszélgettek, egyből barátnők lettek.
Suli végén Hikari hazakísérte Keikot. A lányok egész úton beszélgettek.
- Szóval ez a fiú, akivel te jársz, ez a ………. Nyüzüge, tényleg megkérte a kezed?- kérdezte érdeklődően Hikari.
- Igen, valahogy úgy. És a neve nem Nyüzüge, hanem Yusuke. – válaszolt Keiko.
- Oh, párdon! – kért bocsánatot Hikari. – Ez a fiú aztán nem lacafacázik!
- Nem tényleg nem, de már kiskorunk óta ismerjük egymást, tehát ha belegondolsz nem is olyan korai.
- Háát! – húzta a száját Hikari.
- Na, megérkeztünk. Köszönöm, hogy hazakísértél.- hálálkodott Keiko. – Legközelebb majd én kísérlek haza, rendben?
- Nagyon szívesen! De inkább maradjunk abban, hogy én kísérlek haza téged. Nagyon messze lakom.
- Ahogy akarod, de csak egy feltétellel.
- Mi lenne az? – kíváncsiskodott Hikari.
Gyere be és vacsorázz nálunk. Bent majd felhívod a szüleidet, hogy késni fogsz egy kicsit.
- Háát! – húzódzkodott Hikari.
- Mi a baj? – kérdezte meglepetten Keiko.
- Nem szeretnék a szüleid terhére lenni. – vallotta be félénken Hikari.
- Ugyan már! Szerintem tetszeni fogsz nekik. – mosolygott rá Hikarira Keiko.
- Ha te mondod! – mosolygott Hikari.
Alighogy bementek a házba Keiko szülei már rögtön rászálltak Hikarira.:
- Nini Keiko új barátnőd van? Remélem, meghívtad vacsorára! Helyes lánynak tűnsz. Hogy hívnak? Hogy ismerkedtetek meg Keikoval? Hogy szólíthatunk? Mi a kedvenc ételed?
- Nos nézzük: Hirojuki Szemida, kimentett a fiúk karmai közül, Hikari és rántott hal.
- Rendben van akkor rántott hal lesz a vacsi. – válaszolta Keiko édesapja.
- Jaj, miattam tényleg ne tessék pont ezt csinálni vacsorára! Nekem jó lesz bármi más!
- Ugyan már nem fáradság! – nevetett az apa- Úgy sem volt semmi ötletünk, hogy mi legyen a vacsora.
- Addig menjetek fel és beszélgessetek! – szólt Keiko édesanyja és feltessékelte őket az emeletre.
- Hűha, neked aztán van egy családod! – szólt kissé megilletődve Hikari.
- Nekem mondod! – kacagott Keiko. – Nagyon rendesek, csak azért rohamoztak meg így a kérdésekkel, mert még egy barátnőmet sem hívtam meg soha vacsorára.
- Óh- vörösödött el Hikari – De hiszen mi csak egy napja ismerjük egymást! A többieket meg már talán több mint egy éve!
- Igen ez igaz. – helyeselte Keiko. – De valahogy úgy érzem, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Mintha valami összekötne minket.
„Nem is tudod milyen erős is ez a kötelék”gondolta magában Hikari.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
