Eközben Lina és Gauri együtt járták a városokat.
 - Hú micsoda étek! Tripla adagot kérek! – kiáltotta Lina a pincérnek,
 - Én is egy tripla adagot kérek! – kiáltotta Gauri is.
 - Egek, ezek megeszik az egész évi készletemet! – sopánkodott a szakács.
 - Hallottad mi történt Sairunban? – sugdolózták a szomszéd asztalnál. – Remélem csak mente-monda az egész!- folytatta a másik.
 - Mi csak mente- monda? – kérdezte Lina, miközben a Fickó köpenyét szorongatta.
 - Hát te meg ki vagy? Különben is semmi jogom megmondani, te laposmellű csitri! – kiabálta a fickó.
 - Hogy minek neveztél? – kiabálta Lina.
 - Pincér, kérem hívja a papot! – kiáltotta Gauri. – Két temetnivaló ember van itt.
 - Delejgömb! – szólt Lina varázslata. Az egész étterem romokban hevert.
 - Az egyik fickó túlélte a robbanást. Azt Lina ragadta meg a köpenyénél fogva
 - Szóval még mindig nem vagy hajlandó válaszolni? – kérdezte gúnyos szemekkel Lina.
 - De de válaszolok, csak hagyj élni. – fohászkodott az ember.
 - Az a hír járja Sairunban , hogy a hercegnő, Amelia nyomtalanul eltűnt. – Hogy mi? – kérdezte Lina. Az arcán már nem a düh, hanem az aggodalom tükröződött. – Hogy érted azt hogy eltűnt?
 - Hát egyszer volt, azt most nincs. – válaszolta a fickó.
 - Ne szemtelenkedj velem!
 - jól van, na!- most megkomolyodott az arca. – Amelia hercegnő… nos nem lehet tudni hogy tűnt el. Egyik napról a másikra.
 - Ez érdekes. Gauri, indulunk Sairunba! – jelentette ki Lina.
 - Rendben. – válaszolta Gauri.